Kihalt szó jelentése
kihalt (melléknév)
1. Nem létező (közönség), amelynek tagjai már nem élnek.
A kihalt főúri család vagyona visszaszáll az uralkodóra. A kihalt királyi család után egy új uralkodóház kerülhet trónra.
2. Kipusztult (állat- vagy növényfaj/-fajta), amelynek már nincsenek (szaporodóképes) élő egyedei.
A dinoszauruszok fajai régen kihalt állatok. Sajnos ma is növekszik a kihalt fajok száma.
3. Átvitt értelemben: Néptelen, üres (lakott hely, utca, tér), ahol feltűnően kicsi a forgalom, vagy egyáltalán nincs.
A fővárosban egy nyári vasárnap délután kihalt utcákon egyedül járhat az ember. Úgy tűnik, mintha a kihalt városból mindenki elutazott volna.
4. Átvitt értelemben: Élettelen (terület), amely víz, növényi és állati élet nélküli, sivár, vigasztalan.
A kihalt sivatagban csak a végtelen homokbuckákat perzseli a nap. A kihalt pusztaságban a csenevész növények is elszáradnak.
Eredet [kihalt < kihal + -t (melléknévképző)]
