Jázmin szó jelentése
jázmin (főnév)
1. Növénytan: Az orgonával rokon, olajfaféle cserje vagy kúszónövény; hármas levele, illatos, élénksárga vagy fehér virága van (Jasminum). Virágát illatszerek készítéséhez használják.
A jázmin virágának olaja ősidők óta kedvelt illatosító anyag krémekhez, fürdővízhez és más illatszerekhez. A jázmin levelei páratlanul szárnyalnak.
2. Növénytan: Díszcserje, amely 2-3 méter magas, a ribiszkével és az egressel rokon növény. Fűrészesen fogazott, kihegyezett, tojásdad alakú levele, májusban, júniusban nyíló sárgásfehér, nagyon erős, édes, a valódi olajfaféle növényhez (1) hasonló illatú virága van (Philadelphus coronarius); jezsámen.
A kert tele van jázminnal. A kertész a jázminokat metszi.
3. Virágos ág, amelyen ezeknek (1, 2) a növényeknek a virágai nyílnak.
A szoba sarkában álló padlóvázában néhány szál jázmin áll. A jázmintól jó illatú a helyiség levegője.
Eredet [jázmin < francia: jasmin (jázmin) < perzsa: yasmin (jázmin < illat)]