Interpunkció szó jelentése
interpunkció (főnév)
1. Nyelvtan: Írásjelek összessége, amelyek mondatok tagolására, mondatrészek elkülönítésére, a mondat hangsúlyozásának és hanglejtésének jellegére utalnak (például: vessző, pont, felkiáltójel, kérdőjel).
Idegen nyelv tanulása elején a tanuló elsajátítja a nyelv interpunkcióját is. A magyar nyelvben a vesszők interpunkciója eltér más európai nyelvek interpunkciójától.
2. Nyelvtan: Központozás; mondatok tagolására, mondatrészek elkülönítésére, a mondat hangsúlyozásának és hanglejtésének jellegére utaló írásjelek alkalmazása.
A tanár ellenőrzi az írásbeli dolgozatokban az interpunkciót is. Az interpunkció megmutatja például, hogy mely szavak tartoznak össze.
Eredet [interpunkció < latin: interpunctio (szavak elkülönítése pontokkal) < inter- (közbe) + pungo (szúr)]