Hangtan szó jelentése
hangtan (főnév)
1. Nyelvészet: A beszédhangokkal foglalkozó tudomány, amely az adott nyelvre jellemző, beszéd közben kiejtett hangok képzését, rendszerét, változásait vizsgálja.
A hangtan a nyelvjárásokkal is foglalkozik, hiszen bizonyos hangzókat vidékenként másként ejtenek. Minden nyelvnek megvan az egész nyelvre vonatkozó általános hangtana is. A fonetika a hangtan része.
2. Oktatás: Szaktárgy; a beszédhangok tudománya, mint felsőoktatási tananyag.
A nyelvészek hangtant is tanulnak. Az irodalomszakos hallgatónak második évfolyamon fel kellett vennie négy órában a hangtant.
3. Oktatás: Könyv, tankönyv vagy egyetemi jegyzet, amely a beszédhangok tudományával foglalkozik.
A professzor egy új hangtant írt, mert nem volt megelégedve azzal, amiből a diákjai eddig tanultak. A hangtant forgatja a vizsgára készülő hallgató.
4. Régies, fizika: Hallható rezgések tudományága, amely az ilyen rezgések keletkezését és terjedését vizsgálja.
A hangtan a 16 Hz-től 20 kHz-ig terjedő hangokkal foglalkozik. A hangtan vizsgálja a hang terjedését különböző anyagokban. A hangversenyterem zengését a hangtan segítségével tervezi meg a mérnök.
