Kotta szó jelentése
kotta (főnév)
1. Zene: Zenei jelrendszer, amit megalkotott zenemű leírására használ egy zeneszerző. A leírt kottát értelmezi egy zenész, amikor a hangszerén előadja a dallamot, és egy énekes, aki a leírt szöveget az így leírt dallammal elénekli.
A kotta használata segíti a zene változatlan megőrzését. Egy zenésznek ismernie kell a kotta jeleinek értelmezését.
2. Zene: Lejegyzett dallam; egy zenemű ezzel (1) a jelrendszerrel (papírlapokon) rögzített formája.
A kórustagok a Himnuszt kottából éneklik. A zenekar minden zenésze kottából játszik.
3. Zene: Egy zenemű füzete, illetve annak lapjai, amiken a mű dallamainak hangjegyekkel és más zenei jelekkel leírt formája van.
A karmester felteszi a kottát az előtte álló kottatartóba. A zongoristánál egy segítő személy lapozza játék közben a kottát.
4. Régies, zene: Egy leírt hangjegy; egy zeneműben, dallamban megszólaltatott zenei hang leírt jele.
A zeneszerző egymás után írja a lapra a kottákat. A zeneszerző alkotás közben az egyik kottát kiradírozza, és egy másik vonalra írja az új kottát.
Eredet [kotta < középmagyar: kóta (hangjegy, harangnyelv) < ómagyar: kótó (harangnyelv, ütő) < ősmagyar: kótis (ütő < bot) < dravida: kótti (ütő, bot) < kuttu (üt)]
Megjegyzés: A kotta hangjegyeinek alakja ma is a harangnyelvet utánozza. A kotta egyik őse azt mutatta, hogy mikor hányat kellett harangozni.
Lezárva 7K: 2012. augusztus 10., 16:12
