Kiejtés szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Operátor (vitalap | szerkesztései) 2015. január 18., 09:49-kor történt szerkesztése után volt. (Szöveg cseréje – „--Pali” → „Lezárva:”)
kiejtés (főnév)
1. Egy tárgy (akaratlan) eleresztése úgy, hogy az leesen.
A tányér kézből kiejtése nagy zajt okoz. A kézilabdásoknál a labda kiejtése hibának számít.
2. Átvitt értelemben, nyelvtan: Kimondott hangsor, amely beszéd közben vagy a betűk hangos olvasásakor hangzik el. Ez néha eltér a leírás módjától. A szótárak szögletes zárójelben szokták megadni a kiejtést.
például: hagyjuk [haggyuk], oltsa [olcsa], látja [láttya], egészség [egésség]
Az idegen nyelv tanuláskor a kiejtést külön meg kell tanulni. Anyanyelvi beszéd közben a kiejtés megzavarhatja a szavak helyesírását.
Eredet [kiejtés < ki- (igekötő) + ejt + -és (főnévképző)]
Lezárva 7K: 2012. április 8., 12:30
