Patrónus szó jelentése
patrónus (főnév)
1. Pártfogó, aki egy személyt vagy közösséget, intézményt védelmez, vagy annak célját, tevékenységét támogatja.
Az iskola patrónusa egy gazdag vállalkozó. A patrónus évente kétszer nagy összeggel támogatja az iskola alapítványát.
2. Védőszent, főleg a katolikus vallásban, aki Istennél közbenjár a pártfogoltjáért.
A fiú patrónusa az a szent, akinek a keresztnevét viseli. A fiú a templomban gyakran imádkozik a patrónusához.
3. Történelmi: Templomalapító személy a katolikus egyházban, aki egy templom létrehozásával, fenntartásával, illetve a papi javadalom kiegészítésével járó különleges jogoknak (főleg a papi, püspöki kinevezésre ajánlásnak) birtokában van; kegyúr.
A király az egyház legnagyobb patrónusa az országban. A gazdag herceg patrónussá vált, mert egy székesegyházat alapított a birtokán.
4. Történelmi: Gazdag személy az ókori Rómában, aki felszabadított rabszolgájának vagy szegény származású pártfogoltjának a jogi képviselője volt.
A felek közti vitás kérdést a patrónus döntötte el. A patrónus megjelent a bíróságon a bajba jutott védence érdekében.
Eredet [patrónus < latin: patronus (védő) < görög: pater (atya)]
