Kazal szó jelentése
kazal (főnév)
1. Széna- vagy szalmahalom; széles, általában négyszögletes alapú, több méter magas halom; alakja házra emlékeztet; ilyenbe rakják össze a betakarított szálas takarmányt, illetve cséplés után a szalmát.
A kaszálón kazlakban áll a levágott takarmány. A kicsépelt gabona szalmáját kazlakba halmozzák a parasztok.
2. Tájszó: Felhalmozott gabonakévék, a learatott gabona kévéiből rakott széles, terjedelmes, több méter magas halom; alakja házra emlékeztet; így védik a gabonát az esőtől, beázástól a cséplésig.
Ma, a kombájnok korában már nem látni kazlakat a földeken, mert az aratógép rögtön ki is csépeli a gabonaszemeket. Régen fáradságos munka volt a kévék kazalba rakása.
3. Átvitt értelemben: Nagy tömeg, nagy mennyiség; egyféle dologból nagyon sok.
A kutató a könyvtárban ki se látszott a könyvek kazaljából. A búvárok az elsüllyedt 16. századi hajón aranyérmékkel teli ládakazlat találtak.
Eredet [kazal < ómagyar: kazal < ősmagyar: kazal, kaszaj (gabonakazal, farakás) < dravida: kansal (kazal < halom)]
