Lakk szó jelentése
lakk (főnév)
1. Fényes fedőréteg, amellyel bevonnak egy felületet. Eredetileg egy kelet-ázsiai növény sűrű nedvéből készült máz, ma olajban vagy alkoholban oldott, festékkel és más anyagokkal kevert gyanta, amely egyenletes, sima, többnyire fényes, vízhatlan, szigetelő bevonatot alkot egy felületen.
A lakk pár óra alatt megszárad a fán. A természetes színű és mintázatú fabútort lakkal kezelik.
2. Fényes felületet adó festék, ami vízben oldhatatlan, szerves eredetű kátrányokból készült.
Az asztalos a kész bútornál az utolsó réteghez lakkot használ. A gépkocsi karosszériája lakkot kap befejezésül. A bőrt is lehet lakkal festeni.
3. Fényes bevonat körmön, amit főleg esztétikai okokból nők használnak.
Különféle színű lakkokat lehet kapni az illatszerboltban. A lány lemossa a régi, töredezett lakkot, mielőtt felvinné az újat.
Eredet [lakk < német: Lack (fénymáz) < arab < perzsa: lak (lakk, lakkmézga, vöröses gyanta) < szanszkrit: rakh (színezék, festék)]
