Operett szó jelentése
operett (főnév)
1. Zene, színház: Énekes-hangszeres könnyed színpadi mű, illetve komolyzenei műfaj, sok humorral kevert (jellemzően szerelmi) történettel. Az operett témája vidám, tele komikus vagy gúnyos elemekkel. A cselekmény fonala éneklés nélküli jelenetekben bontakozik ki, amelyekhez zenés részek kapcsolódnak.
Az operettnek megvan a saját színháza. Az operett népszerűsége a komolyzene népszerűségével vetekszik. Egy időben az operett jelentette azt a szórakozást, amit ma a popzene kínál.
2. Átvitt értelemben: Énekes-hangszeres könnyed színpadi mű előadása, amelyet szimfonikus zenekari kísérettel adnak elő.
Az operett este hétkor kezdődik. A rádió egy vidám operettet közvetít.
3. Átvitt értelemben: Énekes-hangszeres könnyed művet előadó színház, illetve ennek épülete, dolgozóinak összessége.
A főváros színházi negyedében több operett is működik. Az operett híres énekeseket szerződtet az új évadra.
Eredet [operett < francia: opérette (operett) < olasz: operetta (operett, „operácska”) < opera]