Karmantyú szó jelentése
karmantyú (főnév)
1. Műszaki: Csövön levő kiszélesedés; összeilleszthető csövek egyik végén levő kiszélesedő rész, amelybe a másik cső keskenyebb végét beillesztik.
A szerelő ügyesen beilleszti a karmantyúba a toldalék csövet. A karmantyúra az illesztés előtt ragasztót ken, hogy a toldás szilárdan tartson. A karmantyúba menetet vágtak, hogy a részek összecsavarozhatók legyenek.
2. Régies: Karvédő; sötétebb színű, olcsóbb kelméből készült, egyik vagy mindkét végén gumival összefogott tok, huzat, amely az alsó karra és a könyökre húzva a kabát ujját védi a kopástól és a piszkolódástól.
Egy hivatalnok régi öltözékéhez hozzátartozott a karmantyú, amely védte a ruháját. A munkaidő végén a könyvelő levette a karmantyút, és betette a szekrénybe.
3. Régies: Kézmelegítő ruhadarab; a kéz melegen tartására használt, szőrméből készült, melegen bélelt, két végén nyitott, hengeres ruházati kiegészítő, amit főleg nők, gyermekek, ritkábban férfiak használtak kesztyű helyett.
A nagy hidegben jólesik a karmantyú. A nő előbb belekarolt a férfiba, majd a karmantyújába dugta a kezét, és így sétáltak a téli parkban.
4. Régies: Visszahajtás a ruha ujjának alsó végén, itt hordott csipkedísz.
A nemes kabátját karmantyú díszíti. A csipkés karmantyú néha lelóg a kézfejére.
5. Régies: Vívókesztyű rész, öblös felső szár, amely tölcsérformán kiszélesedik, hogy a kart és a csuklót védje.
A katona karmantyúja vastag bőrből készült. A vívásnál hasznos védőeszköz a karmantyú, mert az ellenfél nem tudja felsérteni a vívó alkarját.
6. Régies, történelmi: Kart védő burok, fémlemez a lovagi és katonai öltözéken, páncélon.
A lovag végül felhúzza a karmantyút és a vaskesztyűt. A lovagi tornán az ellenfél vasvégű kopjája végigsiklik a karmantyún.
Eredet [karmantyú < középmagyar: karmentő < kar + mentő]
