Kolonc szó jelentése
kolonc (főnév)
1. Népies: Kútgém súlya; gémes kút vízszintes vízkiemelő rúdjának végén levő ellensúly, farönk, kő vagy vasdarab.
A vízszintes gém végére rakott kolonc könnyebbé teszi a vízzel teli vödör kihúzását a kútból. A kolonc leesett, így nehezebb a vödör.
2. Népies: Mozgást akadályozó eszköz; háziállat, különösen kutya vagy szarvasmarha nyakába akasztott nagyobb fadarab, amely akadályozza a futásban.
A tehén kolonccal a nyakában nem tud elszaladni legelés közben. A kolonccal nem kellett még kötélre is kötni a jószágot.
3. Átvitt értelemben: Terhet jelentő személy/dolog, főleg gyerek, vagy olyan dolog, amely csak alkalmatlanságot, kényelmetlenséget okoz, terhet jelent egy ember, közösség számára.
Az nem jó, ha egy szülő koloncnak érzi a gyerekét. A kiadott pluszmunka koloncnak bizonyult a titkárnő számára.
4. Régies, elavult: Lecsüngő rész, amely egy tárgyról, helyről lelóg.
A ruháról lelógó koloncok nem éppen szép látványt nyújtanak. A függöny végén lelógó koloncokat dísznek szánták.
5. Régies, elavult: Összecsomósodott haj, szőr, amely egy ember fejéről vagy állatról lelóg.
A mosdatlan koldus fejéről koloncok lógnak. A gondozatlan kutyáról lelógó koloncokba némi sár vegyül.
6. Régies, elavult: Husáng, ütésre használható vastag ág.
Az orvvadász meglóbálja a kezében levő koloncot, és leüti vele a csapdába esett állatot. A jókora kolonc betöri az állat koponyáját.
Eredet [kolonc < német: Klotz (kolonc < farönk)]
