Legátus szó jelentése
legátus (főnév)
1. Vallási: Pápai követ; a római katolikus egyház fejének követi rangú megbízottja, aki egy meghatározott feladat elvégzésében tevékenykedik egy adott helyen.
A legátus az állam és a katolikus egyház közötti szerződésről tárgyal a kormány képviselőjével. A legátus munkájának befejezése után visszatér a pápához, hogy jelentést tegyen az elért eredményekről.
2. Vallási: Kiküldött egyházi főiskolás a református egyházban, aki egy gyülekezethez érkezik egy nagyobb vallási ünnep alkalmával, ahol hitbeszédet tart, és onnan anyagi támogatást szerez.
A legátust nagy örömmel fogadja a gyülekezet. A legátus beszéde növeli az ünnep vallásos hangulatát.
3. Régies: Tanítóképzős diák, aki a papnak segédkezik.
A legátus meggyújtotta a gyertyákat. Az egyik legátus hozta a tálcát és misebort.
4. Régies, elavult: Személyes megbízott, aki egy adott helyen megbízást teljesít, és a kiküldő személy, közösség vagy hatóság nevében eljár; követ.
Az országba megérkezett a szomszéd ország legátusa. A legátust az uralkodó személyes kihallgatáson fogadja, ahol a legátus átadja a megbízó levelét.
Eredet [legátus < latin: legatus (követ, helytartó) < lego (követként elküld, megbíz) < lex (rendelkezés, törvény)]
