Muzsika szó jelentése
muzsika (főnév)
1. Dallamok rendszere, hangszeres zene; különböző magasságú hangok ritmusos, ütemes összessége. Hangszerekkel megszólaltatott ismétlődő hangsorok a figyelem felkeltésére, érzelmek, gondolatok, érzések, állapotok kifejezésére.
Amikor a hangversenyteremben a muzsika véget ér, a közönség állva tapsol. A muzsika hallgatása közben teljesen kikapcsolódhat az ember.
2. Népies: Népi vagy szórakoztató zene, amelyet hangszeren adnak elő.
A lakodalomban hajnalig szól a muzsika. A cigányzenekar jól húzza a muzsikát.
3. Átvitt értelemben: Kellemes hangzás, amely nem ember keltette (zenei) hangokból áll.
A kirándulók gyönyörködnek a patak csobogásának muzsikájában. Az énekesmadarak muzsikája ébreszti a vidéki embert.
4. Népies: Zenét megszólaltató eszköz; hangszer.
A cigányzenész fogja a muzsikát, és elkezd játszani rajta. A saját muzsikája a szépen szóló hegedű.
Eredet [muzsika < latin musica (zene) < görög: muszikosz (múzsai) < Mousa (múzsa)]