Könyököl szó jelentése
könyököl (ige)
1. Könyökére támaszkodik; egy személy olyan helyzetben van, hogy karjának közepén levő karhajlító ízületével (esetleg alsó karjával is) egy felületre, helyre támaszkodik (gyakran állát, arcát is a kezébe temetve).
A lány az erkélyre könyököl és kinéz az utcára. A gyerek az asztalon könyököl, miközben olvas.
2. Lökdösődik; egy ember mozgolódás, tolakodás, furakodás közben könyökével megbök, meglök egy másik embert rendszerint azért, hogy útjából félrelökje.
A sorban állók nem szeretik, ha valaki könyököl. A bejáratnál tolongó tömegben vannak olyanok, akik könyökölnek.
3. Oldalról megbök egy másik személyt; karhajlító ízületének külső, kiálló, hegyes végével jeladásként, figyelmeztetésként (gyengén, óvatosan) meglöki.
Az anya oldalba könyökölte a mellette ülő lányát, hogy maradjon csendben. Az egymás mellett ülő fiúk közül a jobb szélső oldalba könyökölte a társát, hogy ő is felfigyeljen a csinos lányra.
4. Átvitt értelemben: Törtet, tolakodik; saját előnye, boldogulása, érvényesülése érdekében, törtetve mást háttérbe szorít.
A hivatalnok tudja, hogyan könyököljön előrejutása érdekében. A magasabb beosztás elnyerésére versengő jelöltek egymást könyöklik a nagy igyekezetben.
Eredet [könyököl < könyök + -öl (igeképző)]
