Kip-kop szó jelentése
kip-kop (mondatszó)
1. Apró tárgyak hangja, amelyek egymás után esnek le, vagy ütköznek egy felülethez, tárgyhoz.
A golyók legurultak az asztalról: kip-kop, kip-kop. A jégeső veri az ablakot: kip-kop.
2. Kopácsolás hangja, főleg kalapácsoké.
Az ácsok serényen dolgoznak a tetőn: kip-kop, kip-kop. A cipész a bakancs talpába veri a kis faszögeket: kip-kop.
3. Kemény felülethez ütődő hang; ajtón, ablaküvegen vagy más tárgyon kopogtatás hangja.
– Kip-kop – hangzik az ajtó felől a kopogás. A harkály kip-kop kopogtatja a fák kérgeit.
4. Lépések hangja, amelyek közelednek vagy távolodnak.
A néptelen utcán messze hangzanak az egyetlen járókelő léptei: kip-kop. A csendes szobában hallani lehet a közeledő lépteket: kip-kop.
Eredet [kip-kop < kip + kop (hangutánzó)]