Akol szó jelentése
akol (főnév)
1. Kerítésféle. A szabadban legelő állatokat védő körülkerített hely.
Az akol végéhez építették a fészert. A birkanyíráshoz az akolba terelték a nyájat.
2. Istállószerű építmény állatok éjszakai szállásaként, amely egyetlen belső térből áll.
Az egész napos legelés után éjszakára az akolba terelik a nyájat. Mivel esett az eső, a kecskék az akolban maradtak.
3. Tájszó, halászat: Elkerített hely a vízben, amely a vejszéhez hasonlít. A halak beletévednek, és nem tudnak többé kikerülni belőle.
A halászok akollal fogták ki a nagy harcsát. Az akolra elég időnként ránézni, hogy legyen elég idő arra, hogy magától beússzon a hal.
4. Átvitt értelemben, vallási: Egyház, amelyhez a hívek csoportja tartozik.
– Egy az akol, egy az ige – kelt ki a pap magából a vele vitába szállók ellen. – A hívőket közös akolban kell tartani – ez volt a hozzáállása az ilyen vitákhoz.
Eredet [akol < ómagyar: akol < perzsa: aghal (akol) < sumér: aka (akol, kerítés)]
