Tapaszt szó jelentése
tapaszt (ige)
1. Tapadós vagy kenhető anyaggal töm egy nyílást, rést.
A kőműves habarccsal tapasztja a fal kisebb repedéseit. A juhász a kunyhó réseit agyaggal tapasztotta.
2. Tenyérrel befog szájat, szemet vagy fület.
A nagy zajban az ember a fülét tapasztja, hogy ne legyen túl erős a zaj. A fiú az öccse száját tapasztja, hogy ne árulkodhasson az apjának.
3. Tapadós tárgyat egy másikhoz nyom, hogy odaragadjon.
Az anya a gyerek sebére kötszert tapaszt. Az orvos a kötésre egy csíkot tapaszt, hogy ne bomoljon ki. Az ablakos gittet tapaszt az ablaküveg szélére.
4. Elavult: Agyagból készített híg anyaggal bevon, bevakol egy falfelületet, kemencét, padlózatlan szoba földjét.
Az asszony évente egyszer tapasztja a kemencét. A vályogházat a vihar rongálása miatt tapasztják.
Eredet [tapaszt < tapasz + -t (igeképző)]
