Bénult szó jelentése
bénult (melléknév)
1. Mozgásra, működésre képtelen (ember, állat, testrész, szerv); nyomorékká, mozgásra, működésre képtelenné lett.
A balesetben megsérült ember a bénult lábát nem tudta mozgatni. Az idős ember a bénult jobb oldala miatt állandó kezelésre szorult.
2. Átvitt értelemben: Dermedt lelkiállapotú (személy, élőlény), aki fél vagy reményvesztett; mozdulatlanná merevedő (személy, élőlény).
A bénult öregembernek már nincsenek céljai az életben. A rokonok megpróbálnak lelket önteni a bénult betegbe.
3. Átvitt értelemben: Dermedt lelkiállapotú élőlényre jellemző (állapot, sajátság, hozzáállás, megnyilvánulás); félő vagy reményvesztett, mozdulatlanná merevedett élőlénnyel kapcsolatos.
A majom a bénult mozdulatlansága miatt nem tudott elmenekülni a rátámadó tigris elől. A súlyos beteg körül ülők bénult tekintete nagyon reménytelenné tette őt is.
Eredet [bénult < bén(a) + -ul (igeképző) + -t (melléknévképző)]
