Belügy szó jelentése
belügy (főnév)
1. Egy közösség saját állapota, amely a belső életét tükrözi. Egy ország, nép vagy más emberi közösség, intézmény saját helyzetére, gazdasági, társadalmi, politikai és működési rendjére vonatkozó dolog, illetve ennek intézése; az ilyen dolgokra vonatkozó közösségi feladat.
A sok tüntetés az ország belügyét tükrözi. A belügyért alapvetően a kormány felelős. Az egyetem nem enged beavatkozást a belügyeibe.
2. Egy közösség saját szabályai, amelyek a közösségen belül érvényesek, és szabályozzák a közösséget alkotó csoportok és egyének kapcsolatát, életét. Egy ország, nép vagy más emberi közösség, intézmény saját hatalmi vagy irányítási rendszere, a saját szabályai és módszerei a közös élet vagy működés kezelésére.
Az egyetem belügyét az intézmény tanácsa határozza meg. A kormányzati módszerek megváltozása az ország belügyét is megváltoztatja.
3. Átvitt értelemben: Személyes intézkedési kör, amit más ember nem irányíthat, és ami csak az illető dolgaira, körülményeire, fennhatóságára vonatkozik.
A dohányzás addig belügy, amíg a füstje másokat nem zavar. A törvény szerint a saját számítógépen tárolt zene az ember belügye, amíg nem adja el pénzért.
4. Szleng, politika: Kormányzati szerv, minisztérium, amely az ország közigazgatását, rendőrségét irányítja. Lásd: belügyminisztérium.
A kormányfő új minisztert nevezett ki a belügy élére. A belügyhöz tartozik az országos árvízvédelem megszervezése.
Eredet [belügy < bel- (melléknévi előtag + ügy]
