Bariton szó jelentése
bariton (főnév)
1. Férfi énekhang, amely közepes mélységű.
A TV-híradóban kellemes baritonnal szólalt meg az új riporter. Az énekes lágy baritonja betöltötte a nézőteret.
2. Férfi énekes, akinek közepes mélységű hangja van.
Az operaház kiváló baritonja külföldre ment vendégszerepelni. Az énekkarba most lépett be egy bariton.
3. Rézfúvós hangszer, amelyet tubaszerű mély, lágy hangjával főleg katonazenekarokban használnak.
A bariton hangja pár ütemen keresztül jól hallatszott az induló alatt. A katonazenész megfújja a baritonját.
4. Történelmi: Vonós hangszer a 18. századból. A gordonka nagyságú hangszernek 6–7 húrja volt, ezek alatt a felsőkkel együtt rezgő (rezonáló) húrok.
Joseph Haydn sok darabot írt baritonra Eszterházy Miklós kastélyában. Különösen népszerűek voltak triói, ahol a bariton mellett még megszólalt hegedű és cselló is.
Eredet [bariton < olasz: baritono (mélyen hangzó, bariton) < görög: baritonosz (mélyen hangzó) < bari (súlyos, mély, erős) + tonosz (hang)]
