Főnévrag szó jelentése

főnévrag (főnév)

Olyan toldalék, ami megváltoztatja a főnév (főnévi kifejezés vagy a főnév szerepét betöltő más szó) szerepét a mondatban (tehát valójában képző): a főnévrag a főnévvel együtt pontosítót alkot (általában határozót, illetve a tulajdonos személyt vagy tulajdont). Jellemzője, hogy lezárja a szót vagy kifejezést, utána már nem lehet toldalékot kapcsolni.

asztalból, macskára, fiúhoz, vasárnapig
egy embernek a kocsija, szónak a jelentése

Az idegen anyanyelvű személy jól használta a megtanult főnévragot a magyar nyelvű mondatában. A tanulók a nyelvtanórán aláhúzták a főnévragokat a példamondatokban.

Eredet [főnévrag < újmagyar: névrag < név + rag]

Lásd még: rag, névrag, névutó

További részletezés

viszonyrag

A korábbi nyelvészeti felfogás szerint a névből határozót (vagy határozói kifejezést) létrehozó toldalék (tehát képző). A szerepe ugyanaz, mint a névutóé, de mivel egy szótagú, ezért egybeírjuk a főnévvel (csak formai különbség).

asztalhoz, gyereknek, kulcsért

birtokos személyrag

A nevet tulajdonná alakító toldalék, amely a tulajdonos személyét is jelzi.

autóm, erőd, kutyája, kapunk, békétek, fűtőjük

Főnév birtokos ragozása

 

Egy birtok, mássalhangzóra végződő

ennek az	asztala	étele	függönye
az én	asztalom	ételem	függönyöm
az te	asztalod	ételed	függönyöd
az ön, maga	asztala	étele	függönye
az ő	asztala	étele	függönye
a mi	asztalunk	ételünk	függönyünk
a ti	asztalotok	ételetek	függönyötök
az önök, maguk	asztala	étele	függönye
az ő, nekik az	asztaluk	ételük	függönyük

 

Több birtok, mássalhangzóra végződő

ennek az	asztalai	ételei	függönyei
az én	asztalaim	ételeim	függönyeim
az te	asztalaid	ételeid	függönyeid
az ön, maga	asztalai	ételei	függönyei
az ő	asztalai	ételei	függönyei
a mi	asztalaink	ételeink	függönyeink
a ti	asztalaitok	ételeitek	függönyeitek
az önök, maguk	asztalai	ételei	függönyei
az ő, nekik az	asztalaik	ételeik	függönyeik

 

Egy birtok, magánhangzóra végződő

ennek a	kutyája	cinkéje	kötője, ideje
az én	kutyám	cinkém	kötőm, időm
az te	kutyád	cinkéd	kötőd, időd
az ön, maga	kutyája	cinkéje	kötője, ideje
az ő	kutyája	cinkéje	kötője, ideje
a mi	kutyánk	cinkénk	kötőnk, időnk
a ti	kutyátok	cinkétek	kötőtök, időtök
az önök, maguk	kutyája	cinkéje	kötője, ideje
az ő, nekik a	kutyájuk	cinkéjük	kötőjük, idejük

 

Több birtok, magánhangzóra végződő

ennek a	kutyái	cinkéi	kötői, idői,
az én	kutyáim	cinkéim	kötőim, időim
az te	kutyáid	cinkéid	kötőid, időid
az ön, maga	kutyái	cinkéi	kötői, idei
az ő	kutyái	cinkéi	kötői, idői
a mi	kutyáink	cinkéink	kötőink, időink
a ti	kutyáitok	cinkéitek	kötőitek, időitek
az önök, maguk	kutyái	cinkéi	kötői, idői
az ő, nekik a	kutyáik	cinkéik	kötőik, időik