Dinamika szó jelentése
dinamika (főnév)
1. Műszaki: Nagy hajtóerő vagy energia, ami gyors mozgást, változást okoz, és hatékonyan eléri a célját.
Az új sportkocsi csupa dinamika. A hangfalak jó dinamikával adták vissza a koncert hangzását.
2. Átvitt értelemben: Lendület, amely adott dolog, folyamat belső erejéből fakad.
A hegedűművész játéka teli van dinamikával. A regény cselekményének dinamikája magával ragadta az olvasót.
3. Fizika: Mozgásokkal foglalkozó szakterület, amely a mechanika része, és az erők (mint a mozgás okainak) leírásával foglalkozik.
Nagy tévedésekhez vezet, ha a dinamika törvényeit az emberi gondolkodásra próbálják alkalmazni. A dinamika szerint mozgásállapot megváltozása mindig erő hatására történik.
4. Zene: A zene hangerősségbeli jellege; a zenei hangzás egyik összetevője.
A szimfónia dinamikája a harmadik tételben a legerősebb. Az énekes dinamikája a magas hangoknál hirtelen leesett.
5. Zene: Hangerősség tana; amely a zenemű hangerősségbeli felépítését, szerkezetét tárgyalja.
A kritikus a dinamika segítségével elemezte a művet. A dinamika újszerű alkalmazásával a zeneszerző egy modern darabot írt.
Eredet [dinamika < görög: dünamikosz (erőteljes) < dünamisz (energia)]
