Szépség szó jelentése
szépség (főnév)
1. Esztétikus tapasztalat vagy élmény. Szépnek tekintett érzékelés befogadása, az általa kiváltott áhitattal együtt.
A hajnali tenger szépsége mindig rabul ejti még az ott élőket is. A táj szépsége megbabonázta a turista csoportot.
2. Harmonikus tulajdonságok; egy személy vagy dolog jellemzőinek az a minősége, ami csodálatot, jobb hangulatot vált ki az elfogulatlan szemlélőből, és nem kelti azt az érzést benne, hogy bármit meg kellene változtatni rajta.
A lány természetes szépsége miatt nem volt szüksége sminkre. A zene szépségét megzavarta kissé az ajtó nyikorgása.
3. Esztétikus élmény közvetítése, amely magas szintű kommunikáció segítségével adja át üzenetét.
A festő saját alkotásainak szépsége a saját személyiségéből fakad. Minden alkotás egyedi szépsége magán viseli alkotója lelkiállapotát. A színészi alakítás szépsége az előadóművész közönségével kapcsolatos hozzáállását tükrözi.
Eredet [szépség < szép + -ség (főnévképző)]
