Esküvő szó jelentése

esküvő (főnév)

1. Házasságkötési szertartás. Anyakönyvvezető előtt, illetve gyakran egy adott egyház szertartása szerint megtartott hivatalos aktus, amikor a vőlegényt és a menyasszonyt, az ő egybehangzó akaratnyilvánításuk után, egy párrá nyilvánítják.

Már hónapok óta nagy lelkesedéssel készül az esküvőre a jegyespár. A faluban az esküvőt a lányos háznál megtartott lakodalom követte.

2. Régies: Esküt tevő személy.

A bíró előtt megjelent esküvő tanúsága szerint hozták meg az ítéletet. A király zászlaja előtt minden főúri családfő sorban esküvő lett.

Eredet [esküvő < eskü(dik) + -v- (kötőhang) + -ő (főnévképző)]

esküvő (melléknév)

Ígéretet tevő (személy), aki esküt mond.

Az egymásnak hűséget esküvő szerelmesek egy örökkévalóságig gondolják. A királynak hűséget esküvő főurak nem hagyták cserben urukat.

Lezárva 7K: 2010. augusztus 2., 16:16