Ép szó jelentése
ép (melléknév)
1. Minden részében sértetlen; működő, és felépítésében, alakjában is teljes (eszköz, tárgy, szervezet, test, dolog). Az adott dolog úgy működik, ahogy eredetileg megtervezték, vagy olyan állapotban van, ahogy eredetileg megalkották. Nem sérült se a külseje, se a belseje, el tudja látni az eredeti feladatát.
Még teljesen ép az órám. Ép testben ép lélek.
2. Átvitt értelemben: Erkölcsileg romlatlan, meg nem fertőzött, tisztességes (személy, tulajdonság).
Az ép lelkiismeret következetesen megmondja, mi a jó. Az ép élet boldoggá teszi az embert.
3. Átvitt értelemben: Érthető, értelmes (gondolkodás, beszéd), ami világos és kerek, jól megszerkesztett, az arányosság és teljesség követelményét kielégítő.
A szónok ép szavait megértette a hallgatóság. Az ép érvek eloszlattak minden kétséget.
4. Átvitt értelemben: A maga nemében tökéletes (dolog).
A lány ép szépsége bámulatba ejtett mindenkit. A férfi ép eleganciával levett bárkit a lábáról.
Eredet [ép < ómagyar: ép < ősmagyar: ip, id, eb (ép) < dravida: oppu (teljes, szép)]