Apród szó jelentése
apród (főnév)
1. Nemes ifjú, aki az uralkodók, főurak belső szolgálatában volt, és ott nevelkedett, hogy később lovaggá válhasson.
A középkorban nagy megtiszteltetés volt, ha egy nemesi család a fiát apródnak küldhette a király udvarába. A kisnemesek örültek, ha egy főúrnál lehetett apród a fiuk. Az apródokat külön fegyvermester oktatta a vívásra. Az apród tartotta rendben a fegyvertárat. Apród általában 8 éves korától lehetett valaki, 14 évesen már hadapróddá avatták, és 21 évesen ütötték lovaggá.
2. Történelmi: Fegyverhordozó ifjú, aki egy lovag vagy várkapitány mellett nevelkedett.
A tehetséges jobbágyfiúkból is lehetett apród. Arany János versben örökítette meg Szondi György várkapitány két apródját – lásd a képet.
3. Régies: Egy kiemelkedő személy híve, követője.
A megyét vezető főispán apródjaként kapta meg az ügyvéd úr a titkári hivatalt.
4. Régies, elavult: Művészetet, mesterséget tanuló inas, tanonc.
A nagy festő apródja festette meg a készülő kép hátterét. A csizmadia apródja már olyan ügyesen dolgozik, hogy hamarosan leteheti a mestervizsgát.
Eredet [apród < apró + -d (melléknévképző)]