Pulpitus szó jelentése
pulpitus (főnév)
1. Szónoki emelvény; magasított hely, amelyen állva a hallgatósághoz beszélő személy jól látható lesz.
A politikus egy pulpituson állva beszél az egybegyűltekhez. A pulpitus egy fából készült hordozható emelvény, amit a tér egyik sarkában állítottak fel.
2. Karmesteri emelvény, kottatartó állvánnyal együtt.
A pulpitus szemben áll a zenekarral. A közönség már tapsol, amikor a karmester fellép a pulpitusra a koncert elején.
3. Fából készült állvány; vízszintes felületű tárolóhely; polc.
A konyhában a poharak fent vannak a pulpituson. A műhelyben a szerszámok a fal mellett álló pulpituson sorakoznak.
4. Régies, elavult: Álló íróasztal; magas, és enyhén ferde felületű berendezési tárgy, amely mellett állva lehet írni.
A pap a pulpituson lévő könyvet olvassa fel. A raktáros a pulpitus mellett állva jegyzi fel a behordott árukat.
Eredet [pulpitus < latin: pulpitum, pulpitus (olvasótámla, állvány < emelvény) < görög: polbatosz, polibatosz („sokat járt”, amin sokat járnak)]
