Szél szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2014. február 6., 17:01-kor történt szerkesztése után volt.
szél (főnév I.)
Ragozva: szelet, szelek, szele.
1. erősen mozgó levegő. A légköri levegőnek a mozgása zúgó hangzástól kísérve.
Meleg szél fúj.
2. A belekben keletkező lég, mely vagy a torkon felböfög vagy az alfél nyíláson hangosan vagy halkan kitódul.
A szelek bántják. Megy tőle a szél.
3. Orvosi: a test valamely részének hirtelen megbénulása vagy reszketeg állapotba jutása (hemiplexia).
A karját, a nyelvét megütötte a szél. Szél érte.
4. Kósza hír.
Nem jó szél fúj felőle, gyanús hírben áll.
5. átvitt értelemben: szélrózsa
Eredet [szél < ómagyar: szél < ősmagyar: szele (szél) < akkád: sheer, shâr (szél) < sumér: lil (szél, lég)]
