Polc szó jelentése

polc (főnév)

Vízszintes felületű tárolóhely, amely különféle tárgyak elhelyezésére szolgál. Fából vagy fémből készült, vízszintesen falra erősíthető vagy lábakon álló keskeny lap vagy ilyen lapok összessége.

A szobában áll egy könyvespolc. A konyhában a poharak fent vannak a polcon. A műhelyben a szerszámok egy polcon sorakoznak.

Eredet [polc < ómagyar: polc < póc (póckolás, alátámasztás) < lásd: póc]
Megjegyzés: a szó keveredett a szláv: polica (polc) < polovica (deszka) szóval.

További részletezés

1. Keskeny, vízszintes lap, amely egy szekrény, íróasztal vagy állvány tároló része.

A szekrényben két polc van a ruháknak. Az íróasztalban a fiók alatt polcok vannak.

2. Nyitott állvány, amelyen több egymás fölé erősített keskeny lap található. Rendszerint fal mellett áll.

Az éléskamrában a lekváros üvegek egy polcon sorakoznak. A polc mellett áll a hűtőszekrény.

3. Átvitt értelemben: Hivatali állás; rangot adó tisztség.

A szorgalmas fiatalember idővel magas polcra kerülhet. Az igazgatóság a vállalat legfelső polcán található.

4. Átvitt értelemben: Előkelő rang; kivételezett, vagyonos társadalmi helyzet.

A király a lovaggá ütött tudóst magas polcra helyezte. A sikeres vállalkozó önerőből kapaszkodott fel a vagyonosok polcára.

5. Átvitt értelemben: Emberi érték; erkölcsi vagy szellemi magasság.

A szelíd életet élt ember magas polcra került, amikor szentté avatta az egyház. A kutatót életművéért magas polcra helyezte a tudós társaság.