Palóc szó jelentése

palóc (főnév)

1. Észak-magyarországi népcsoport. A Duna-Tisza közétől, az ország közepétől észak felé húzódó részen lakó, sajátos népszokásokat őrző népcsoport. Egykor avar eredetű nép, amely a magyarságba beolvadt.

A palócok sajátos népviseletet viselnek. A palócok nyelvjárása érdekes hangzású, különösen a nyílt „a” és „á” hangok miatt.

2. Észak-magyarországi népcsoport tagja.

Mikszáth Kálmánt nagy palócnak nevezték. Hollókőn találkozhatunk palócokkal.

3. Észak-magyarországi népcsoport nyelvjárása.

A palóc nevetséges lehet a fővárosi fülnek. A palócot a nógrádi falvakban beszélik, különösen Salgótarján környékén.

Eredet [palóc < középmagyar: palóc < szláv: palovec (mezőségi; „mezőn lakó”) < ősmagyar: besenye (bosnyák < „bő-föld lakó”)]
Megjegyzés: a szláv szó az ősmagyar eredeti szó fordítása.

palóc (melléknév)

1. Palócok közé tartozó (személy, csoport).

A palóc asszonyok jellegzetes fejdíszt viselnek. A palóc embert könnyű megismerni sajátos beszédéről.

2. A palócokra jellemző, náluk szokásos.

Az asszony mérgében elfeledkezett a betanult viselkedésről, és kiütközött jellegzetes palóc beszéde.

3. Palócok által lakott (település, vidék).

Balassagyarmat és Salgótarján között sok palóc falu van. Nógrád megye nagy része palóc vidék.

Lezárva 7K: 2010. szeptember 13., 20:18