Mennyezet szó jelentése
mennyezet (főnév)
1. Egy helyiség tetőrésze, amely egy falakkal körülvett helyiségen belül található, és az épület szintjeinek a padlóval szemközti része; egy többé-kevésbé zárt helyiséget felülről lezáró sík felület; plafon.
A csillár a mennyezetről lóg le a szobába. A kápolna mennyezetét gyönyörű képek díszítik.
2. Díszes tetőzet, fedél, amelyet díszként emelnek egy többé-kevésbé zárt vagy elkülöníthető hely fölé, illetve ünnepélyes alkalmakkor rudakon visznek egy magas rangú személy vagy különös tiszteletben álló tárgy, dolog fölött.
A régi ágy fölött egy drága szövetből készült mennyezet van. A körmeneten aranyszállal átszőtt mennyezetet visznek az ereklyét vivő pap fölött.
3. Régies, elavult: Égbolt; a látóhatár fölé emelkedő tágas tér.
A mennyezeten szikráznak a csillagok az augusztusi égen. Meteor suhan végig a mennyezeten.
Eredet [mennyezet < menny + -e- (kötőhang) + -zet (főnévképző)]
