Pecér szó jelentése
pecér (főnév)
1. Népies, régies: Hatósági alkalmazott, illetve ennek segédje, aki állati hullák eltakarításával foglalkozott és kóbor kutyákat fogdosott össze; sintér, gyepmester. Az állatok bőrét lenyúzta és eladta.
A pecérek időnként összefogdosták a gazdátlan kutyákat. A sintér és pecérei rendszeresen járták az utcákat.
2. Régies: Kutyákkal foglalkozó személy, aki főleg vadászebeket idomított, illetve falkavadászatokon a vadászkutyákat vezette és irányította, rájuk felügyelt.
A pecér kiképzett kutyákat ad el a kastélyban. A fővadász a pecérekkel hozatja ki a kutyákat a vadászatra.
3. Régies: Egyenruhás fegyveres személy, aki egy főúr vagy magasabb rangú városi vagy megyei tisztviselők mellett szolgált; csatlós, poroszló.
A pecéreket nem szerette a lakosság, mert ha megjelentek, akkor hivatalos dologról volt szó. A falu határában megjelent négy pecér, aminek gyorsan híre ment.
4. Régies, átvitt értelemben: Kutyákat kedvelő személy.
A pecér a kutyáit sétáltatja az utcán. A pecér mindig négy vagy öt kutyát tartott.
5. Régies, átvitt értelemben: Nők után járó férfi, aki folyton körülöttük legyeskedik, minden alkalmat megragadva udvarol nekik.
A főnök nagy pecér hírében állt. A pecér társaságában gyakran több nő is van.
Eredet [pecér < német: Fetzer (sintér, hóhér) < fetzen (megöl, széttép)]
