Papol szó jelentése
papol (ige)
1. Hiába beszél, mert a másik fél nem veszi komolyan.
A szülök csak papolnak, mert a kamaszfiú nem hallgat rájuk. A lusta tanulónak a tanár is csak papol.
2. Sokat beszél különösebb mondanivaló vagy határozott szándék nélkül; fecseg.
A lányok sokat papolnak egymás közt. A vonaton két nő egész úton egymással papolt.
3. Kioktat; oktató vagy dorgáló hangon hosszasan beszél egy (erkölcsi) témáról, kifogásolandó magatartásról, dologról, szabályról.
A tanár a szorgalmas tanulásról papol az osztálynak. Az apa az udvarias viselkedésről papol a fiának.
4. Tájszó, régies: Pap igét hirdet; vallási tanításról, témáról nyilvánosan beszél.
A pap vasárnaponként a misén papol. A pap a bibliát idézi, miközben papol.
Eredet [papol < pap + -ol (igeképző)]
