Pantomim szó jelentése
pantomim (főnév)
1. Némajáték; színpadon előadott jelenet vagy előadás, amelyben az előadók hangtalanul, csak a test mozgásával, kifejező arcjátékkal, illetve tánccal játszanak, rendszerint aláfestő zene kíséretével.
A pantomimnak nem biztos, hogy van cselekménye, a szórakoztatást a mozgás furcsa kivitelezése adja. A pantomimban nincsenek kellékek, de a színészek sokszor mégis megjelenítenek ilyen tárgyakat is.
2. Színház, táncművészet: Némajáték műfaja; ilyen (1) jelenet stílusjegyeit megjelenítő előadás.
A táncos pantomimmal próbálkozik. A koreográfus új ötlete egy pantomim beszúrása a táncjátékba.
3. Régies, elavult: Kifejező kézmozdulat, amely utánoz vagy érzelmet fejez ki.
A lány kezének pantomimjával jelzi, hogy mit érez. A néző kézfejének pantomimja elárulja, hogy unja-e az egészet.
Eredet [pantomim < latin: pantomimus (némajáték, táncjáték) < görög: pantomimosz (némajátékos, „mindent utánzó”) < panto, pan (minden) + mimosz (utánzó) < mimeo (utánoz)]
Lásd még: mimika
Lezárva 7K: 2013. november 9., 13:51
