Öntudatlanság szó jelentése
öntudatlanság (főnév)
1. A nem tudás állapota, amikor egy személy nem képes érzékelni saját létezését, nincs tudomása arról, ki ő és milyen környezet veszi körül.
Az öntudatlanság nem jelenti azt, hogy egy személy megszűnik létezni. Az általában rövid ideig tartó öntudatlanságból vissza lehet térni. A műtéti altatás öntudatlanságot hoz létre.
2. Akarat vagy szándék nélküliség; olyan cselekedet jellemzője, amely csak megszokásból vagy begyakorlottságból ered.
A fekvő beteg mozdulatának öntudatlanságára felfigyelt az ápoló. A teljes mozdulatlansághoz képest a beteg apró megnyilatkozásának öntudatlanságát is jó jelnek tekintik az orvosok.
3. Régies: A tudatos önkorlátozás hiánya; önfeledtség, amikor a személy azt teszi, ami jól esik neki.
A gyermekkor öntudatlansága gyorsan tovaszáll. Az udvaron futkározó gyerekek játékának öntudatlanságát sok nevetés jelzi.
Eredet [öntudatlanság < ön- (melléknév) + tudatlan + -ság (főnévképző)]
