Tapló szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2013. szeptember 13., 16:35-kor történt szerkesztése után volt.
fatapló, tapló (főnév)
1. A fák törzséből kidudorodó kemény gombaféle kinövés, ami kifőzve és kiszárítva könnyen tüzet kap.
2. A cser, a bükk puha, korhadófélben levő bele, amelybe a szikra könnyen belekap, s ennélfogva dohányzó tűzszerül szolgál.
3. Pejoratív: goromba, udvariatlan férfi.
Eredet [tapló < ómagyar: tapló < ősmagyar: topló, topluk (tapló, „égő, gyújtó”) < szláv: topity (gyújt) < szanszkrit: tap (ég)]
Megjegyzés: Az acéllal, kovával taplóra ütöttek szikrát. Az így végzett tűzgyújtáshoz jól kiszárított taplót használtak. Ezt csak házban, száraz helyen tartott taplóval lehet elvégezni. A hagyományos magyar tűzgyújtási módot lásd a csihol szónál.
