Falcol szó jelentése
falcol (ige)
1. Műszaki: Vájattal egymásba illeszt anyagot, különösen fát, fémet; részeket vágott horonnyal egymásba illeszt vagy ráhajtással egymásra forraszt.
Az asztalos padlódeszkát falcol. A bádogos a tetőlemezt falcolja.
2. Bőripar: Cserzett bőrt puhít; húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít.
A tímár marhabőrt falcol. A csizma készítése előtt még falcolja a bőrt.
3. Nyomdászat: Ívet összehajtogat, papírlapot kézzel, szerszámmal úgy hajtogat, hogy a lapok füzetszerűen, lapszám szerint következzenek egymás után.
Ma már gép falcolja a lapokat. A régi könyv felújításakor a mester gondosan falcolja a lapokat.
4. Nyomdászat: Kötésbe erősít; lapokat, képmellékleteket ragasztó széllel, csíkkal ellát, és a kötésbe illeszt.
A könyvkötőgép falcolja az új könyveket. A könyvkötő kézzel falcolja az értékes könyvet.
5. Nyomdászat: Hajlító éllel ellát; a könyv táblájának a gerince felé eső szélét kis vájattal látja el, hogy könnyen nyitható legyen.
A könyvkötő szerszámmal falcolja a könyvborítót. A nyomdában géppel falcolják az új könyvek gerincét.
Eredet [falcol < falc + -ol (igeképző)]
