Oklevél szó jelentése
oklevél (főnév)
1. Végzettséget igazoló okirat, amelyben az arra illetékes iskola, főiskola, oktatási intézmény igazolja, hogy a rajta megnevezett személy a kívánt szakismereteket elsajátította, és feljogosítja őt a szakma gyakorlására.
A főiskolai oklevél megszerzése után a fiatalember általános iskolai tanár lett. Az oklevelet be kell mutatni a vállalkozás indításához szükséges engedély kiváltásakor. A tanfolyam végén a tanulók oklevelet kapnak.
2. Díszes kiállítású irat, kitüntetés, amelyet egy elért kiváló eredményért, teljesítményért, illetve megkapott kitüntetés, cím vagy pénzjutalom mellé adnak.
Az iskola igazgatója okleveleket ad át a kiváló tanulóknak. A kitüntetés mellé adott oklevelet a díjazott bekeretezteti és kiteszi irodája falára.
3. Történelmi: Jogot biztosító irat, amely egy kiváltságot, vagyoni adományt vagy más jogi tényt rögzít.
A család egy nemesi oklevelet kap a királytól. A város oklevélben kapott még nagyobb birtokot.
Eredet [oklevél < újmagyar: okmánylevél (hivatalos irat) < okmány + levél]
