Borotvál szó jelentése
borotvál (ige)
1. Szőrtelenít. Szakállt, szőrt, hajat egy alkalommal folyamatosan vagy időnként szokásszerűen borotvával tőből levág; a rajta kinövő látható, tapintással érezhető szőrzettől megtisztít.
A férfi tizenöt éves kora óta borotválja az arcát. A lány fürdés közben a lábát borotválta az esti randevú előtt.
2. Mást szőrtelenít. Azzal foglalatoskodik, hogy egy másik személy adott testrészéről, főleg az arcáról a szőrt borotvával eltávolítja.
A fodrász a székben ülő vendégét borotválta. A kórházban a műtét előtt a műtősfiú a műtendő testfelületet borotválja.
3. Állat szőrét eltávolítja ételkészítés során a levágott állat bőréről.
Disznóöléskor a pörzsölés után a böllér segéde egy késsel borotválta a disznót. A szilveszteri malac bőrét az asszony alaposan megtisztította, borotválta.
Eredet [borotvál < borotva + -l (igeképző)]
