Hangsúly szó jelentése
hangsúly (főnév)
1. Nyelvtan: Egy szó vagy mondatrész kiemelése a többi közül hangosabb, magasabb hangú vagy lassabb kiejtés révén, írásban pedig aláhúzással, vastag betűkkel, dőlt betűkkel, vagy más feltűnő módon.
A mondat elején mindig nagyobb hangsúly van, mint a mondat többi részén. A „most” szó akkora hangsúlyt kapott, hogy senki sem mert késlekedni.
2. Átvitt értelemben: Cselekvésre irányuló nagy figyelem, amikor több lehetséges közül egy bizonyos dolog lényegesebb, egy tevékenység az eredménye miatt fontosabb a többinél, és ezért vele kiemelten kell foglalkozni, kiemelten kell kezelni.
Az órás a munkájában nagy hangsúlyt fektetett a pontosságra. Az szakiskolában nagy képzési hangsúlyt fektettek a villanyszerelés gyakorlati részére. Az énekesképzés során a hangsúly először a légvételi technikán van.
