Nótárius szó jelentése
nótárius (főnév)
1. Régies: Titkári feladatokat ellátó személy, akit egyesületekben, társadalmi szervezetekben az írásbeli teendők végzésére választottak meg vagy ezzel bíztak meg.
A nótárius az elnök távollétében is intézkedhet. A nótárius végzi a kapcsolattartást a hivatalokkal. A nótárius vezeti a tagnyilvántartást.
2. Történelmi: Kinevezett köztisztviselő, aki az 1949. előtti magyar polgári közigazgatásban az államhatalmat a település szintjén képviselte, aki a település ügyeit irányította, és felelős volt a rendért, az adók behajtásáért.
A nótárius kihirdettette a helyi adókat. A nótárius szervezőmunkával segítette a polgármester munkáját.
3. Történelmi: Bíróságnál joggyakorlatot folytató tisztviselő, aki főként a tárgyalási jegyzőkönyveket írta, készítette, de akit – ha a bírói képesítést már megszerezte – peren kívüli ügyek elintézésére önálló hatáskörrel is fel lehetett ruházni.
A bírósági nótárius vezeti a tárgyalás jegyzőkönyvét. A nótárius átvizsgálja a peren kívüli egyezséget, hogy törvényes-e.
Eredet [nótárius < latin: notarius (jegyző, írnok) < nota (feljegyzés, jel) < nosco, gnosco (tud, ismer) < görög: gnoszko (megismer, tanulmányoz)]
