Nikkel szó jelentése
nikkel (főnév)
1. Kémia: Ezüstfehér, kemény fém, amely a levegőn nem oxidálódik (vegyjele: Ni).
A nikkel ércének színe a vörösréz ércének színéhez hasonló. A nikkel fontos ipari ötvözőfém.
2. Fémötvözet, amely ilyen (1) fémet tartalmaz.
A 19. század végén verték az első nikkelből készült pénzérméket. Ázsiában régen a nikkelt „fehér réznek” nevezték.
Eredet [nikkel < svéd: nickel (nikkel) < kopparnickel (réz-színű érc) < germán: Kupfer-Nickel (réz-kobold, „manó-réz”) < Nickel (manó, kobold) < Nikolaus (Miklós)]
Megjegyzés: A „manó” elnevezés oka az volt, hogy a rézbányászok a rézérchez hasonló ércből nem tudtak rezet kiolvasztani, és ezért a manók tréfájának, átverésének hitték.
nikkel (melléknév)
Ezüstfehér, kemény fémből készült (tárgy), ilyen fémet tartalmazó (ötvözet).
A férfi nikkel házú karórát vesz magának. A nikkel aprópénz sokáig megtartja csillogó felületét.
Lezárva 7K: 2013. június 15., 14:19
