Világítás szó jelentése
világítás (főnév)
1. Fény kibocsátás, amit egy (mesterséges vagy természetes) fényforrás okoz.
Az asztalon levő lámpa éles fényű világítása elég az olvasáshoz. A bányász sisakján levő lámpa világítása lehetővé teszi a munkát a föld mélyén. A nyári nap világítása nagyon erős.
2. Fényforrás használata, hogy jobban láthatók legyenek az alakok és formák a sötétben vagy rossz látási viszonyok között.
Az autó fényszóróinak világításával ködben is lehet vezetni. Régen a gyertyák világítása mellett még egy darabig fennmaradtak az emberek este.
3. Fényforrások összessége egy helyen; a fény árasztására alkalmas összes műszaki eszköz, berendezés.
A színházban fontos a modern világítás. Az utcán éjszaka működik a világítás, így nem kell a sötétben hazabotorkálni.
4. Átvitt értelemben: Élénk fénycsillogás, tükröződés vagy ragyogás; feltűnően élénk, világos szín egy tompa vagy sötét környezetben.
A gyerek érdeklődését kíváncsi szemének világítása jelzi. A festményen szembetűnő az élénk színek világítása.
5. Átvitt értelemben, régies: Gondolkodási vagy megítélési mód, ahogy egy személyt, jelenséget, dolgot szemlélünk; amilyen hozzáállást annak irányába mutatunk; megvilágítás.
Az ember hajlamos rózsaszín világításban nézni a lehetőségeit, és nem számol a nehézségekkel. Az idő új világításba helyezi a régmúlt eseményeket.
Eredet [világítás < világít + -ás (főnévképző)]
