Felel szó jelentése
felel (ige)
Választ ad; kérdésre odaillő gondolatot közöl, vagy tettel viszonoz egy érdeklődést.
A gyerekek az anyjuk hívására felelnek. Pontosan a nyomozó feltett kérdésére felelt a tanú.
Eredet [felel < ősmagyar: felel (felez) < fél (számnév) < + -el (igeképző)]
Megjegyzés: Az eredeti logika szerint aki „felel”, az „megfelezi” a beszélgetés útját, tehát fele úton őfelé megy a szó, fele úton visszafelé. Lásd még: válaszol, felesel
További részletezés
1. Érdeklődésre közli az odaillő gondolatát szóban vagy írásban.
A diák pontosan felel a feltett kérdésre. – Miért nem felel? – kérdezi a nyomozó a tanút.
2. Felelősséget felvállal. Vállalja azt, hogy ő az ok, amikor bizonyos hatás éri; ő a kiindulása a következményeknek.
A parancsnoknak felelnie kell a kiadott parancsainak helyességéért. Előbb-utóbb minden ember felel a tetteiért, ha máshogy nem, hát maga ítélkezik saját maga felett.
3. Bűnösségét elfogadja. Hibáztatás esetén egyetért azzal, hogy ő a bűnbak, így magyarázatokkal áll elő.
Az ügyvezető igazgató szerint a főkönyvelő felel a pénzügyi hiányért. A sofőr kétségbe van esve, mert ő felel a balesetét, és a szerelőket hibáztatta, hogy miattuk nem fogott a fék.
4. Iskolai: Tanuló tudásáról számot ad. Iskolában a tanár felszólítására a tanuló a megadott tananyagból elmondja azt, amit tud.
A hátsó padban ülő már régen felelt, most őt hívja ki a táblához a tanár. A kiszólított gyerek a kérdésre nagyot nyel és akadozva felel.
5. Átvitt értelemben: Odaillővel viszonoz egy cselekvést, felhívást, jelenséget.
A várra kilőtt ágyúgolyókra a falakról is ágyúk feleltek. A pályázati felhívásra sokan felelnek már az első napon.
Lezárva 7K: 2011. augusztus 25., 16:29
