Szimat szó jelentése
szimat (főnév)
1. Szagok érzékelésének képessége, amellyel egy ember vagy állat az orrával képes felfogni és megkülönböztetni a levegőben vagy vízben oldott részecskéket.
Az ember szimata nem olyan jó, mint a kutyáké. A jó szimat életet menthet.
2. Érzékelt szag, amit egy élőlény az orrával érzékel; ez elárulja más ember, állat vagy tárgy helyét, haladásának irányát.
A kutya a szimatot követi, amikor keres. Az élőlények a szimatot is figyelembe veszik, amikor párt választanak maguknak.
3. Átvitt értelemben: Ösztönszerű érzék, sejtés, amellyel egy személy előre kitalál vagy nyomára jut egy még nem létező vagy rejtett dolognak, bekövetkező változásnak.
A sikeres üzletkötéskor fontos lehet a jó szimat. A szerencsejátékos a szimatára bízza magát, amikor megteszi a tétet.
Eredet [szimat < középmagyar: szim(mog) (szimatol, szipog) + -at (főnévképző) < szív (ige)]
