Fagott szó jelentése

fagott (főnév)

1. Zene: Fúvóshangszer, amely fából készült, hosszú, tölcsér nélküli, nádból való kettős nyelvvel ellátott, billentyűs fúvóshangszer, amelyet lefelé tartva a hangszer nyakába vezető "S" alakú fémcső fúvásával szólaltatnak meg.

A fagottnak van a legmélyebb hangja a fafúvósok között. A fagott őse a 16. században jelent meg. A zenész a kürtről a fagottra váltott át.

2. Zene: Hangszerhang, amit ez (1) a nádnyelves hangszer ad ki.

A fagott dörmögése különös hangulatot adott a zenének. A fagott a gordonkát kísérte.

3. Zene: Hangszeres játék; ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása.

A fiú a zongora után fagottot tanul. A fagott nehézsége a sok billentyű működtetésében rejlik.

Eredet [fagott < középmagyar: fagott < olasz: faggotto (fagott < köteg) < latin: fascis (rőzsenyaláb)]
Megjegyzés: Az eredeti név a hangszer összehajtogatott csövére utal.

Lezárva 7K: 2011. augusztus 17., 17:31