Eper szó jelentése
eper (főnév)
1. Nemesített szamóca; a földieper gyümölcse. Piros, apró magvas, 2-4 centiméteres, édes gyümölcs.
A kertben már piroslik az eper. Az eperből az asszony lekvárt készített.
2. Erdei szamóca. Vadon termő, piros, apró magvas, 0,5-1 centiméteres, édeskés gyümölcs.
A tisztáson a fű között piroslik az eper. Az eperből csipegető turisták tíz perc alatt szedtek össze egy maréknyit.
3. Eperfa gyümölcse; apró sárgásfehér, pirosas vagy fekete, édes bogyócskákból összetett hengeres vagy gömb alakú termés; szeder.
Az asszony epret vett a piacon. Az eper nagyon egészséges, sok benne a vitamin.
4. Eperfa.
Fehér eperrel ültették be az út két oldalát. Az eper dús lombú fa.
Eredet [eper < ómagyar: eper < ősmagyar: eperj (eper) < héber: peri (földi és fán termő bogyó, gyümölcs)]
