Habitus szó jelentése
habitus (főnév)
1. Lelki beállítottság; jellegzetes hozzáállás vagy szokásos viselkedésmód.
A sziklamászó keresi a veszélyt, ilyen a habitusa. Az iskolába érkezett új tanár habitusából következik, hogy egyszerűen magyarázza el a legbonyolultabb dolgokat is.
2. Régies: Szokásos viselet, jellemzően hordott ruha.
Az eddigi autószerelő szomszédom autókereskedést nyitott, és az új habitusában már meg se ismertem. A papnövendék a pappá szentelés után új habitust kapott.
3. Régies: Külső megjelenés; öltözet külalakja, szabása.
Az új öltöny habitusa elegáns külsőt biztosít. A nemesek habitusa is jelezte másságukat.
4. Régies: Látható testalkat; testi termet.
A súlyemelő habitusa tekintélyt követel meg. Ezzel a habitussal tornász is lehetnél.
Eredet [habitus < latin: habitus (viselkedés, állapot, kinézet) < habeo (visel, tart < van neki)]
