Vén szó jelentése
vén (melléknév)
1. Korához képest nagyon öregnek látszó, megromlott egészségű, állapotú (személy, test, testrész, élőlény, dolog).
Olyan vén arcú ez a férfi, pedig még ötven sincs. A vén aludttejet már a macska sem eszi meg.
2. Hosszú életű; az általános élethosszt (jóval) meghaladóbb korú (személy, élőlény, kor).
Vén korára még szellemileg friss maradt. Ezt a vén fát sajnálom kivágni, mert úgy hozzánőtt a szívemhez.
3. Régóta fennálló állapotú (személy), aki hosszú időt töltött egy bizonyos állapotban, minőségben, például: rangban, hivatásban.
Holnap lesz a gimnázium vén diák találkozója. Nem akart vén lány maradni, végül mégis hozzáment a huszadik kérőjéhez.
4. Nagyon ősi, régóta meglévő, azóta tartó, fennálló (jelenség, hely).
Lent voltunk evezni a vén Dunánál. A vén természet öreg fái között szeretett sétálni.
5. Idős korra utaló becsmérlést fejez ki vagy fokoz (állandósult szókapcsolatokban, különösen becsmérlést kifejező szavakkal vagy állatnevekkel együtt használjuk).
A vén csataló már semmire se való. A vén dög nem segít.
Eredet [vén < ómagyar: vén < ősmagyar: vén, vém, vé (vén) < dravida: vín (használhatatlan) < ví (tönkremegy, megromlik)]
Lásd még: bén(ul), vég, vány(ad)
vén (főnév)
1. Nagyon öreg ember.
A vének kiültek a ház előtti kispadra. Mindenki elment szüretelni, csak a vén maradt otthon.
2. Nagy tapasztalattal rendelkező öreg, főleg férfi, akit bölcsnek tartanak, így általában vezető egy közösségben.
Régen a faluban a vének tanácsa döntött a kérdésben. Eredetileg a római szenátus is a vének testülete volt.
